Szeptembertől tényleg magyar a „magyar termék”

2012. július 25-én került kihirdetésre az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló 74/2012. (VII.25.) VM rendelet, amely régóta fennálló hiányosságot orvosol. Eddig ugyanis nem volt meghatározva, hogy pontosan milyen feltételek érvényesülése esetén mondható egy élelmiszer "magyarnak", és a tapasztalatok szerint egyes vállalkozások ki is használták ezt. 

Így például előfordult, hogy az adott élelmiszer annak ellenére került "magyar termék" felirattal és a nemzeti színek alkalmazásával forgalomba, hogy annak származási helyeként már egy idegen ország volt megjelölve: ez a gyakorlat egyértelműen alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére, hiszen a vásárló arra a téves következtetésre juthatott, hogy magyar terméket vásárol. 

Az ilyen és ehhez hasonló esetek végére tesz pontot az új jogszabály, amelynek értelmében "magyar termék" vagy bármilyen egyéb, az élelmiszer magyar származására vonatkozó állítás vagy jelölés kizárólag akkor használható, ha a termék száz százalékban magyar alapanyagból készült, és az Magyarországon is került feldolgozásra és csomagolásra. Ez azt jelenti például a növényi eredetű élelmiszerek esetében, hogy a növény termesztése, betakarítása, begyűjtése és tisztítása is már hazánkban kell, hogy történjen a "magyar termékként" árusításhoz. Állati eredetű termék esetén pedig feltétel, hogy az állat születésének, keltetésének, felnevelésének helye is Magyarországon legyen. Méz-, tej- és tojástermékek esetében szintén követelmény, hogy az állat, amelyből a termék származik, hazánkban kerüljön termelésbe állításra. 

A jogszabályban meghatározásra került második kategória a "hazai termék" típusa, ide tartoznak azok az élelmiszerek, amelyek hazánkban kerülnek feldolgozásra, de meghatározott mértékben import eredetű összetevőt is tartalmaznak. Azon termékek sorolhatóak e körbe, amelyek esetében érvényesül az a feltétel, hogy az elkészítéshez felhasznált összetevők több mint 50 %-a Magyarországon került előállításra, továbbá a feldolgozás minden lépése, amelynek eredményeként a fogyasztónak szánt termék létrejött, Magyarországon történt. 

Végül, de nem utolsósorban harmadik kategóriaként kerül megjelölésre a "hazai feldolgozású termék", ide azon élelmiszerek sorolhatóak, amelyeket külföldi alapanyagokból, de Magyarországon készítenek el. Szigorú feltétel ez esetben, hogy a feldolgozással összefüggő minden - például a termék összetételét befolyásoló - eljárásra hazánkban kell, hogy sor kerüljön. 

Fontos, hogy a fenti három kategóriát nem kötelező a vállalkozásoknak feltüntetniük, viszont ha élnek azokkal akár az élelmiszer jelölésén, megjelenítésén vagy reklámozása során, vagy bármilyen azzal egyenértékű állítást - például: szó, szókapcsolat, kép vagy grafikai megjelenítés -, jelölést, megkülönböztető információt használnak, úgy ezt csak akkor tehetik meg, ha a vonatkozó szigorú feltételeknek az eladásra szánt élelmiszer megfelel. 

A rendelkezések betartása annak az élelmiszer-vállalkozásnak a felelőssége, amely a jelölést feltüntette az adott élelmiszeren. Emellett olyan nyilvántartási és nyomon követési rendszert is ki kell dolgoznia, amely lehetővé teszi, hogy az élelmiszer-értékesítési lánc folyamán végig igazolni tudja a rendeletnek való megfelelőséget. 

A vállalkozásoknak ügyelniük kell továbbá arra, hogy a három típus kapcsán alkalmazott jelölések nem kelthetik azt a látszatot, miszerint az adott termék magasabb minőségű vagy előállítása során az élelmiszer-biztonságra vonatkozó előírásokat fokozottabb módon tartották be. A rendelet 2012. szeptember elsején lép hatályba, ennek kapcsán átmeneti rendelkezés is meghatározásra került: azon élelmiszerek, amelyek csomagolásán a rendelet előírásainak nem megfelelő állítás került elhelyezésre, a hatálybalépést követő egy évig még forgalomba hozhatóak, és forgalomban tarthatóak minőség-megőrzési idejük végéig.

(http://marketinginfo.hu/hirek/article.php?id=24864)